Rólunk

Egy hely – hogy vagyunk mostanában?

Kérlek mutatkozz be pár szóban, mi az amit szívesen elmondanál magadról?

Túriné Makoldi Gizella vagyok, ahogy a legtöbben ismernek Makoldi Gizó.  Alkotó, kereső ember. Az Egy hely szervezője.

Valahogy úgy alakult az egész életem, hogy kicsit kilógtam a sorból. Régebben, úgy éreztem, sehol sem találtam meg a valódi helyem, – ma már úgy látom, mindig megadatott nekem, hogy összekössek különböző dolgokat.  Összekössem a velünk született, bennünk élő fogalmi valóságot a látványra épülő, a dolgok felszíne felől közelítő szemlélettel. Hagyjam és higgyem, hogy a technikai tudás csak eszköz, az alkotó bennünk él, és lehet ugyanolyan hiteles alkotás egy textilkép is, egy festmény, vagy (ez most talán furcsán fog hangzani) a család ebédje is, vagy a kert ami a házunkat veszi körül.

Aztán amikor az egyetemen festő restaurátor szakra jártam, egyszerre vált fontossá mind a két agyfélteke tapasztalata és fejlesztése. Talán itt a legfontosabb és a legszembetűnőbb, hogy mennyire lényeges a kézzelfoghatóság, az anyagismeret, a kutatás, az oknyomozás, – ugyanakkor mindez önmagában kevés, ha nem látunk bele egy festmény vagy falkép lelkébe! Ha nem érezzük át az alkotó szándékait.

Ahogy nőttek a gyermekeink, úgy terelődött a fókuszom is más dolgok felé és bizony belépett az életembe immár tudatosan is, hogy mennyire fontos az átadás. Mit szeretnénk átadni a másik embernek, a következő generációnak (akár), és hogyan tesszük ezt? Vajon a saját tapasztalataink a mérvadók? Számunkra biztosan igen, de ha azt szeretnénk, hogy a dolgok változzanak is, akkor nem biztos, hogy ebből kéne kiindulni. Szerintem a tapasztalataink: az eszköztárunk. Úgy gondolkozok erről, hogy amit érdemes lenne felfedezni, megmutatni és megerősíteni: az a másikban rejlő lehetőség. Amég nem látjuk a lehetőségeket, addig nem tudunk hitelesen lépni sem.

Hetek, hónapok teltek el úgy, hogy önként, aki csak tehette, visszahúzódott az otthonába. Neked mi volt a legnagyobb váltás ebben?

A helyszíni munkákból áttelepült az életem a műhelybe. A személyes találkozásokból a virtuális érintkezések felé. Ez még talán sohasem kapott ekkora hangsúlyt az életemben. Viszont mindenben rejlik valami lehetőség. Most meg tudtam szólítani olyan embereket is, akik a távolság miatt személyesen nem jöttek volna el hozzánk.

Hogy vagy? Hogy viseled a helyzetet? Hozott-e ez a visszavonulás valami olyan lehetőséget az életedbe amivel eddig nem éltél? Hozott-e valami újat aminek örülsz? Vagy amit értékelsz?

Igen, határozottan igen a válaszom. Most ez a helyzet megadta nekem azt a lehetőséget, hogy bevonuljak a műhelybe és alkossak. Elég időt adjak magamnak ahhoz, hogy saját képeimen dolgozzak. Ez ritka kegyelem, nem is gondoltam, hogy ennyire szükségem van rá! Nagyon jó volt, hogy mindennek megadhattam az idejét, a módját, nem kapkodtam, nem siettem. Nem voltam elpakolási és idő kényszerben. E mellett nagyon fontos és jó volt, hogy a családdal is több minőségi időt tölthettem.

Ami újdonság volt, hogy a Kompozíciós Szabadiskolát megpróbáltuk nyitottá tenni úgy, hogy bárki kapcsolódhasson, akit megragad egy-egy téma. Persze, virtuálisan. (itt: https://www.facebook.com/egyhely.muhely/) Hetente új témával jöttünk, és hétről hétre lehetett rajzokat, festményeket, fotókat, papírhajtogatást, sőt verset is küldeni. Pezsdítő érzés, mennyi műfajban érkeztek válaszok! A témákat úgy választottuk, hogy egy kicsit befele vezessenek. Úgy, hogy lehetőségünk legyen megkeresni a saját válaszainkat. Szeretem azokat a feladatokat, amikre annyi válasz létezik, amennyien vagyunk. Ilyen témákból hoztunk egy kis ízelítőt. A közös megbeszélések hiányoztak azért, de nem teljesen, mert egy csoportot alakítottunk, ahol a befogadásra: egymás műveinek befogadására és a hozzászólásokra is volt mód.

Mi az amin szívesen változtatnál, ha ismét beindul az élet? Mit vársz nagyon?

Az ember test lélek és szellem. És az, hogy lássam és valóban érezzem a másikat, ahhoz nem elég a képernyő, vagy a telefon. Remélem, azért ennek a kényszerszünetnek is lesznek tanulságai, szeretném, ha nem mindent onnan folytatnánk, ahol abbahagytuk, és nem ugyanúgy. Nekem nagyon jólesett mennyien adtak hangot annak, hogy figyeljünk egymásra, támogassuk egymást. És persze nem csak hangoztatták, hanem valóban tettek is érte. Sokszor éreztem azt, hogy elfogadóbbak vagyunk egymással, jobban figyelünk egymás szükségleteire. És még egy, van egy hegy, amire gyakran felsétálunk. Mostanában és elmentünk erre a helyre. Be lehet onnan látni a környéket, de most olyat láttunk amit eddig nem. Átláttunk egészen a horizontig: minden házat, minden fát, tornyot, élesen! Nem tudom mihez hasonlítsam ezt az élményt! Még életemben nem volt részem ebben a kilátásban, padig közel 20 éve járunk ide. A titok: a tiszta levegő. Milyen nagyszerű lenne, ha ez így maradhatna!

Hogyan tovább?

Ez az időszak megmutatta, hogy az Egy hely lehet bárhol. Az Egy hely bennünk van, és köztünk. Kapcsolódási pont a magunk sajátos módján. Bárhol lehet Egy hely, ahol ilyen módon teret adunk egymásnak.

Ugyanakkor hiszek a hosszú távú együttműködésekben. Hiszek az elmélyült kapcsolatokban, abban, hogy van értelme megismerni egymást és építkezni, tágítani a horizontunkat, erre alkalom a Kompozíciós Szabadiskola, heti rendszerességgel. De annak is nagyon örülök, amikor azt látom, hogy valaki eljön az egyik műhelyünkbe, megtetszik neki és kedvet kap, hogy máshol is körül nézzen.

Végül a találkozás lehet inspiráció is és támogató közeg, amelyből újabb ötletek műhelyek és kapcsolatok születhetnek.

EGY HELY

Egy hely – a mindenkiben ott rejlő alkotó felfedezésére.

SZABADISKOLA, MŰHELYFOGLALKOZÁSOK, KURZUSOK, TÁBOROK, MAGÁNÓRÁK – főleg felnőtteknek

Hiszünk abban, hogy a különböző alkotóterületek összekapcsolódása az élet szerves része. A kibontakozás, amellyel erőt adsz fejlődésednek, óriási energiafelszabadulással jár. Merjünk egymástól tanulni, saját ütemünkben, támogató közegben!